vissza | nyomtatás

Kolostorok és kertek - gyógyító szerzetesek

Kolostorok és kertek - gyógyító szerzetesek



Kertekről írunk, azaz körülkerített helyekről, még pontosabban kolostori kertekről, melyeknek leginkább a kolostorépületek belső udvara, esetleg az épülethez közel eső kertrészek felelnek meg, ugyanakkor nem korlátozhatjuk le csupán ezekre a helyszínekre a bemutatásra kerülő látnivalókat, hiszen a növények termő és gyűjtőkörébe is beletartoztak a kolostoroktól távolabbi tájak is, melyeket fokozatosan művelésük alá vontak a közösségek, vagy azok a kertművészeti emlékek, melyek a tudatos és több évtizedes (évszázados) gondoskodásnak köszönhetően mára már arborétumokká fejlődve mutatják be akár több kontinens növényvilágát is a látogatóiknak.

Írásunk a Bakony illetve a Balaton-felvidék vonzáskörzetében ajánl egy bejárható, felfedezhető útvonalat, Pannonhalma, Bakonybél, Zirc, Tihany, Halimba és Veszprém egy-egy látnivalójának bemutatásával.





Édeni kertek

Az elmúlt 2000 év egyházi és főúri kertjei a bibliában leírt Éden kertet kívánták megidézni, de a gondolat és a szándék még ennél is régebbi, már kr.e  4000 táján, Mezopotámiában is ismerték, miként azt az ilyen kertekre használt, óperzsa eredetű Paradicsom szó –jelentése: körülkerített hely- is mutatja. A perzsa paloták udvaraiban megjelenő négyzet alaprajzú kertekre használt kifejezése egyben rejtett helyet is jelentett. Azóta is létező, el nem múló vágyként -kicsiben és nagyban- építgeti mindenki a saját „Éden kertjét”. A szerzetesi közösségek természetesen tágabb környezetük igényeire is figyelemmel lévén, a saját és vendégeik ellátásához felhasználható termények mellett a tevékenységük részeként folytatott orvoslás teljessé tételéhez –annak fejlődéséhez igazodva-, mind jelentősebb mértékben termesztettek illetve gyűjtöttek gyógynövényeket.




Magyarországi kertek

A korai –középkori- kolostorok kertjéről kevés adatot ismerünk, létezésüket azonban a rendek előírásaihoz igazodó napirend –szabad ég alatt végzett munka, amire a kertművelés nagyon is ideális válasz volt- igazolja, miként az a tény is, hogy saját ellátásukhoz a szerzetesek biztosan éltek a konyhakert biztosította termésekkel.

Hazánkban a katolikus egyházhoz kötődő szerzetesi kertművészetben az ellenreformáció időszaka, az ezzel egyidőben tért hódító barokk művészet kora hozott újbóli és jelentős fellendülést, igaz, ekkor már –a reneszánsz korától kezdődően- az uralkodói és később egyes főúri kertek is olyan méreteket érnek el, amelyek jóval meghaladják az egyházi példákat.





Gyógyító kertek

A gyógynövénykultúra európai elterjesztésében kiemelt volt a szerzeteseké, akik a korabeli iratokban dokumentált ókori tudás megőrzésében és továbbadásában vállaltak elévülhetetlen szerepet. A szerzetesi mindennapokhoz hozzátartozott a betegek gyógyítás is és az ehhez szükséges növényeket maguk is termesztették. Már a legkorábbi, 800 tájáról származó és egy bencés monostor ideális elrendezését bemutató tervrajzon is szerepel a gyógyfüveskert (herbularisus) elhelyezése. Ezt a hagyományt viszik tovább a mai kolostorkertek is, ahol szintén nagy hangsúlyt helyeztek a gyógynövények megjelenítésére.


Miért érdemes külön figyelmet fordítanunk a kolostorok, kastélyok kertjeire? Leginkább azért, mert fontos részei az épületegyüttesnek, kiegészítői és egyben meghatározó elemei is az épületek tájba komponálásának. A barokk korban az épületek mellett az azokat körülvevő kertek is hordozhattak összetett üzenetet, így történetük megismerése közelebb visz ahhoz, hogy az egykori építtetők és lakók gondolatát és teremtő akaratát jobban megismerjük.





Pannonhalma

Pannonhalmán arborétum és gyógynövénykert is őrzi az emlékét annak, hogy a szerzetesek mindig is figyelmet fordítottak kertek művelésére és a gyógyításhoz használható növények termesztésére és a gyűjtésére. A bencés szerzetesek itteni egykori kertje hazánkban a legkorábbiak közül való, említése már egy, a Szent László királyunk által kiadott oklevelében is olvasható. Ez a kert sajnos a rend feloszlatásakor elpusztult, ennek ellenére a jelenlegi arborétum elődjének az egykori kolostorkertet tekintik Pannonhalmán. Az arborétum –melynek tudományos-, ismeretterjesztő és esztétikai szempontú minőségi fejlesztésére az elmúlt években került sor- a főapátsághoz vezető útnak az épületekkel szembeni oldalán helyezkedik el.

Fontos eleme a szerzetesi életmód bemutatásának a gyógynövénykert, a gyógynövényház és a lepárlóépület, melyek segítségével a látogatók megismerhetik a növényeknek az emberi egészség visszaállítására illetve megőrzésére kifejtett áldásos hatásait. Míg az ágyások azt mutatják meg, hogy milyen gyógynövényeket termesztettek általában a középkori apátságokban, a műhelyben már egy konkrét növény, a levendula feldolgozásának menetét mutatják be a látogatóknak.





Bakonybél

A közel ezer éve alapított bakonybéli monostorba 1998-ban tértek vissza a szerzetesek. A monostor történetéből ismert, hogy Guzmics Izidor az 1800-as években fallal körülvett angolparkot alakított ki az épület mellett. Ez a kért tehát már kilépett a belső udvar „zártságából” és kapcsolatot kívánt teremteni a környező természettel. A kertnek ekkor egy üvegház is a része volt, melyben a délszaki növények kaptak elhelyezést (érdekes részlete ennek az időszaknak az ananásztermesztés, melyet sikerrel oldottak meg az apátsági kertészek).  A visszatérő szerzetesek újjáélesztették a gyógynövények termesztését, melyeket felhasználnak a monostortermékek készítéséhez is. A monostor újraalapítása lehetőséget ad arra is, hogy rekonstruálják a 19. század első fele kertművészetének elveit őrző történeti kertet, mely szerencsésen tartotta meg eredeti növényállományát, kialakítását. (A történeti kert részei: ősfás park, gyümölcsös- és gyógynövény-kert, és a monostorkert.)  A bakonybéli klastromkertnek napjainkban is meghatározó eleme a gyógynövénykertészet és a gyümölcsös, melyeket vezetéssel lehet megtekinteni.




Zirc

Zircen a ciszterciek alapítottak apátságot 1182-ben. A ciszterci rend a saját keze munkájából kívánt megélni –elutasítva minden olyan jövedelmet, járadékot, amiért nem dolgoztak meg- ennek során gyakran korábban nem művelt földeket is bevontak a gazdálkodásba. A zirci monostor a török hódoltság idején elnéptelenedett. A szerzetesek 1726-ban tértek vissza Zircre, ezután kezdtek hozzá új otthonuk építéséhez, melyhez a korai időkben feltehetőleg csak egy kisebb konyhakert tartozhatott. A mai arborétum területén először egy halastavat alakítottak ki, majd 1770-től hozzákezdtek egy fáskert (gyümölcsös) megvalósításához. Az angolkert létrehozása Dréta Antal személyéhez köthető, aki 1814-től volt a zirci monostor apátja. A parkkal kapcsolatos fejlesztések szinte az egész 19. századot végig kísérték, ezzel egyidőben pedig folyamatban volt a növénygyűjtemény arborétummá történő tudatos fejlesztése is.
Az arborétum napjainkban a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kezelésében fogadja a látogatókat. Területén az elmúlt időszakban jelentős helyreállításra került sor, melynek során
a 18 hektáros kert növényanyagának a felújítása és kiegészítése mellett külön figyelmet kapott az angolpark tájképi, történeti értékeinek megőrzése is.




Tihany

Általában a kerengővel körbe vett udvart tekintik a kolostorok klasszikus kertjének, azonban ezeknek a belső udvaroknak a kertészeti szempontból való kiemelt szerepe a barokk kortól figyelhető meg, amikor valóban a legdíszesebben és legigényesebben kialakított kert kapott itt helyett. Korábban viszont jellemzően csak gyeppel fedett, nem ritkán burkolt terület volt. Ha beültették, akkor pedig elsősorban veteményeskertként hasznosult. Zártságát tekintve azonban ez felel meg leginkább a „körbe zárt” kert fogalmának.
A Tihanyi Bencés Apátság kerengő-udvara –quadrum- azt az ősi felfogást közvetíti le, mely szerint a kert összekapcsolja makrokozmoszt és a mikrokozmoszt. Az itteni kert középpontjába elhelyezett kút fényes sárgaréz fedőrácsa a napot szimbolizálja, míg oldalában az „Ora et labora” (dolgozzál és imádkozzál) alapgondolat jelenik meg. Az élet forrásának két fontos eleme –a nap és a víz- jelenik így meg az udvari motívumokban. A kút körül koncentrikus körökben kialakított gyeppel és növénnyel beültetett illetve burkolt felületek pedig a nap körül keringő bolygók pályáját jelenítik meg, de megtalálható ezen belül a Paradicsomi kertet szimbolizáló négyzet alaprajzú motívum is.





Halimba és a Szaléziánum


Halimbán gyógynövény tankert és egy bemutató- oktatóközpont állít emléket Szalai Miklósnak, a „gyógyfűves espersnek”, aki 44 évig élt a Veszprém megyei településen. Szalai Miklóst a második világháború után helyezték Halimbára plébánosnak, mégpedig saját kérésére, ugyanis ez a terület –ahol a déli Bakony és a Kisalföld találkozik- az ország egyik leggazdagabb gyógynövénytermő helye. A plébános közel 300 fajta gyógynövényt azonosított gyűjtőútjai során, melyeket a reggeli misét követően sokszor estig rótt, gumicsizmát, munkásruhát öltve, zsákba gyűjtve a növényeket, melyekből olyan teákat készített, amelyeknek olykor 30-40 különféle összetevője volt. Tudását a Halimbai füveskönyvbe összegezte. Nyolcvannyolc évesen hunyt el, emlékét a Halimbai emlékház mellett egy terem is őrzi a veszprémi vár területén tavaly megnyitott Szaléziánum kiállításán. A „Halimbai füvesszoba” a Bíró-Giczey házban –vagy más néven „Madaras házban”- az Érsekségi Turisztikai Központ földszintjén került megvalósításra. Az egykori gazdasszonyi szobában berendezett kiállítás a „füvespap” teakeverékeit mutatja be, melyek összeállítására az egykori receptek alapján –igaz, csak virtuális formában- a látogatók is vállalkozhatnak. A bemutatott gyógy- és fűszernövények az épület hátsó udvarában kialakított –betegségek és tünetcsoportok alapján berendezett- gyógynövénykert ágyásaiban is megtekinthetőek.




Veszprémvölgyi séták

A veszprémi vár területén lévő Szaléziánum felkeresése után lehetőségünk nyílik arra, hogy a vár alatt induló túraútvonalat követve elsétáljunk a Séd-patak völgyébe, útközben pedig megtekinthetjük a középkori eredetű, Árpád-kori Margit-romokat, a Veszprémvölgyi Apácák Kolostorának romjait, valamint a jezsuitáknak az 1770-es években emelt templomát, amelyet akkor nem fejeztek be (nem szenteltek fel), miután a rendet II. József feloszlatta. A mostani felújítást követően sor került a templom felszentelésére, így művészeti események befogadás mellett –koncertek, kiállítások- egyházi szertartások otthona is lehet.

A jezsuita templom körül láthatóak az egykori apácakolostor falmaradványai. Építtetőjének a hagyomány Szent István tartja, aki Szent Imre herceg mennyasszonya, egy bizánci származású hercegnő és kísérete részére emeltethette azt. A bizánci rítusú, görög bazilita rend által működtetett apácakolostor feltehetőleg az 1020 évek táján épült és ezzel hazánk egyik legrégebbi egyházi épülete volt. Szintén a néphagyomány őrzi azt a történetet, mely szerint Boldog Gizella királyné a kolostorban működő himzőműhely apácáinak segítségével készítette el azt a miseruhát, amit napjainkban a koronázási palástként ismerünk.


A harmadik felkereshető középkori műemlék a napjainkban Margit-romként közismert egykori Szent Katalin domonkosrendi apácakolostor maradványa. Az 1239-ben alapított kolostorban nevelkedett tízéves koráig Margit, IV. Béla később szentté avatott leánya. A  gótikus stílusú épületnek több falrészlete is fennmaradt.


A Betekints-völgyben vezető sétaút kialakítása során végre hajtott jelentős mértékű parkosítás eredményeként hatalmas, rendezett zöldfelületekkel bővült a város, így Veszprém középkori emlékeinek a felkeresése egyben egy jó levegőn, zöld övezetben, vízparti környezetben megejtett kellemes kirándulás is lehet.


Van egy kert
Útikalauz monostori kertekhez

Időszaki kiállítás a Pannonhalmi Főapátságban
Látogatható: 2012. március 21-től november 11-ig

 

Megjelent a Szép Magyarország magazin 2012/2-es lapszámában